2020. január 4-től 11-ig 84-en együtt voltunk a II. Délamerikai Diaszpóra Iskolatáborban, Mendozában, Argentinában. 60 diák Argentína különböző részéről és Chiléből is. Legtöbben olyan helyekről jöttek, ahol nincs hétvégi magyariskola, tehát a magyar nyelvet, a magyar kultúrát ebben a táborban élték át, itt sajátították el, itt oltottuk beléjük az identitást, a hovatartozást, amit majd a következő táborban tovább ápolunk.
A hét nap alatt 12 intenzív magyarórán vettek részt a diákok, külön tantervvel korosztályonként, és tudásszint szerint. Mindennap egy témakörrel foglalkoztunk, ami közös volt minden kornak és szintnek (bemutatkozás, ételek, ruhák, állatok, természet, igék, otthon, a városban, stb.). A nyelvtani témákat minden csoport a szintjéhez alkalmazta. Minden csoport megkapta a tábor előtt a napi szókincset és a napi nyelvtani anyagot, hogy legyen ideje készülnie. Este, minden csoport bemutatta a többinek azt, amit tanult: egy énekkel, egy számmal, egy játékkal. Így egységes keretet kapott a magyar tanulás.
Utolsó nap egy kiértékelési vizsga is volt, amellyel minden tanár fel tudta mérni a diákok magyarnyelv tudását, írásbeli, szóbeli, mondattani, nyelvtani készségét, ki-ki a saját szintje szerint. Ennek a kiértékelésnek a főcélja az volt, hogy a diákok lássák mennyit haladtak, fejlődtek.
A tanárok ez alkalommal, mind külföldi magyar tanárok és cserkészvezetők voltak. Sokat készültek azért, hogy minden egyes óra élvezetes legyen, és jó kapcsolatot teremtsenek a diákokkal. Egy jól átgondolt, előkészített programmal, tantervvel, és lelkes, lelkiismeretes szeretettel teli gárdával, a tábor csakis sikeres lehet!
Forgószínpad keretében vettük be a magyar kultúra sajátosságait: íjászat, tánctanítás, faragás, hímzés, kőfesté, külön argentin „mate” festés kalocsai mintákkal. A magyar öntudat az a nyelv és a kultúra befogadása. Ezt véstük a diákokba 7 napon át.
Volt népdalozás, külön készített népdalfüzettel, ahol a nóták úgy lettek kiválogatva, hogy a nyelvtanuláshoz is hasznos legyen. Voltak népijátékok, staféta játékok, tábortüzek, amelyen minden őrs nagyon mulatságosan énekelt vagy előadott egy számot a megtanult anyaggal. Háromszor is volt táncház, aminek nagy sikere volt.
Utolsó esti tábortüzön, a tanári gárda előadta a Vérszerződést, és Árpád bevonulását a Kárpátmedencébe: a Honfoglalást. Ezzel zárt a tábor. Ahogyan a magyarok nemzetet alapítottak akkor 896-ban, úgy mi is Mendozaban azzal, hogy ápoljuk a magyar kultúrát segítünk a nemzetnek, és mi is szerződést kötöttünk, hogy a magyarságot tovább ápoljuk és megőrízzük.
Nagyon szerencsések voltunk hogy a II Diaszpora tábor alatt Mendozában, Argentinában, magyarságunkat együtt tudtuk élvezni, átélni. Említésre méltó, hogy 40 diák jött ismét a táborba, tehát 40 diáknak ez már második magyar- tábora.
Felejthetetlen élmény volt minden diák és felnőtt számára. Főleg azok számára, akik messze laknak a fővárostól és nincs lehetőségük magyar közösségekben magyarul tanulni.
Hálásan köszönjük minden résztvevő, tanár, vezető kitűnő hozzáállását, odaadását, a készülést, és a jó hangulatot amit sikerült teremteni. Világos volt a cél: összetartozunk!
A cserkészszellem jelen volt, cserkészies, baráti hangulatban éltük át ezt a hét napot!
Külön köszönetet szeretnénk kifejezni a Külföldi Magyar Cserkész Szövetségnek, a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak és a Bethlen Gábor Alapkezelőnek a komoly anyagi támogatásért.
Hajrá magyarság Dél-Amerikában!
