A tény, hogy egyáltalán szóba jöhetett ebben az évben a tábortervezés, már örömmel töltött el minket, nagyon hiányzott tavaly a lehetőség.
Ahogy közeledtünk az őszhöz és a novemberhez, és továbbra is úgy tűnt, hogy nem lesz akadály az útunkban, ősz közepén véglegesen ezerrel beindult a harmadik washingtoni Diaszpóra tábor szervezése. A legnehezebb volt a hely megtalálása, hisz a pandémia végett iskolák, templomok nem adják ki a környéken a helyeiket, így egy magánház bérlése maradt utolsó lehetőségnek. Szerencsések voltunk, mert Seattle környékén, Redmond városban az erdő közepén található a ház, és kellemes meglepetés volt az első látogatásnál, hogy egy gyönyörű táncstúdió a kert végében is a házhoz tartozik. Itt nem csak foglalkozásokat tartottunk hanem fantasztikus táncóra jött létre professzionális hegedűszóval kísérve, népi játékokkal, énektanulással megfűszerezve. Nemcsak itt, de a tábor alatt végig új énekeket tanultunk, öröm volt hallani a táborból hazaérve első este itthon a gyerekeimet a vacsoránál azokat énekelni és más szülők is hasonló élményket osztottak meg. Nos, de vissza a táborhoz! Büszkén mondhatjuk, hogy nagyon színes, szélessávú programot sikerült nyújtani a táborozóinknak. Természetesen minden a Hungarikumok körül forgott. Első nap rögtön bőrdíszművezéssel kezdtünk, csodás fonások, szütyők, karkötők készültek magyaros motívumokkal, amiket azonnal hordtak és haza is vittek a gyermekek. Ezt követően énektanításban illetve a csíksomlyói búcsúról és vallásszabadságról szóló előadásban volt részük az idősebbeknek, a kisebbek meg pulikutyákat készítettek miután megismerték a magyar pásztor és vadászkutyafajtákat. Mivel Hálaadás napja volt, ezért az ebéd az első napon ebben a hangulatban is telt, feldíszítettük az asztalt és a helyi hagyományoknak megfelelő ételkreációkat fogyasztva meghitt hangulatban mindenki megosztotta, hogy miért hálás. Második nap minden Hungarikumnak minősített ételek körül forgott: előadás a kolbász/szalámi Hungarikumokról, utána rögtön fel is gyűrtük az ingujjainkat és teljesen az alapanyagoknál kezdve kolbászt készítettünk, mi is töltöttük, majd megsütöttük és el is fogyasztottuk mindet. Erre persze inni is kellett vmit, így tanultunk a szódavízről szintén előadás formájában és aztán szódavizet készítettünk igazi szodás szifonnal és persze azt is megittuk. Itt még mindig nem volt megállás, közben megérkezett a helyi kürtöskalácskészítő, és mindenki saját maga alkotta meg a saját kürtöskalácsát. A pénteki nap este tábortűzzel lett lezárva, nagyon sokat énekeltünk, minden csoport -apraja és nagyja- saját jelenetet adott elő, fantasztikus volt a hangulat, sokat nevettünk és az időjárás is az oldalunkra állt, mert pont nem esett az eső. Szombaton a táborozók a Kodály módszert ismerték meg, helyi és az egyetlen tábori Zoom oktatáson keresztül is. Ezt követően egy hatalmas sétára ment a tábor, nem lehetett kihagyni a csodás környék felfedezését. Séta után, mint mindig közös ebéd, majd ebéd után sütik díszítése magyaros mintákkal különböző módszerekkel- nagyrészük a hasakban landolt, de szerencsére haza is tudtak vinni párat a gyermekek mutatóba. Szombat este se maradtunk program nélkül: a helyi magyar borozóban szüreti bál volt, mely lehetőséget adott arra, hogy továbbra is együtt maradhassunk, mulassunk és a helyi magyar zenekar dalaira együtt ropjunk. Vasárnap, az utólsó nap délelőttjén 2 előadás is várt a gyermekere: magyar porcelán Hungarikumok illetve a magyar tanya ismertetése. Mindkettő után kézműves foglalkozás következett: az idősebbek csempét festettek, majd amíg a csempék sültek a sütőben, addig elkészült a tanultak alapján egy igazi magyar tanya model, gémeskúttal és mindennel ami még hozzá tartozik. A kisebbik csoport zoknilabdákat készített Puskás Ferenc emlékére, majd folyók, folyami halak és a Bajai Halászlé témákban történt elmerülés után bográcsban a nappali közepén halászlé készült; a hozzávalók papírból lettek szorgos kis kezek által kivágva. A táborban minden délután dráma foglalkozásban volt részük a gyerekeknek: 3,5 nap alatt Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdő meséjére alapozva a gyerekek egy fantasztikus darabot tanultak be és mutatták be a szülőknek és vendégeknek vasárnap a szülőkkel töltött közös ebéd után. Mondani se kell, hogy telis tele volt a darab Hungarikumokkal és a szülők és az előadő táborozók is imádták az előadást, amiben a tanult énekek is természetesen szerepeltek. Mindenki jelmezben adott elő és még arcfestés is került a gyermekekre egy igazi arcfestőművész jóvoltából. A 22 6-15 év közötti gyermek Seattle és környékéről, Portland és környékéről, sőt Spokaneből is érkeztek a táborba. Köszönet jár a tanári karnak, akik javarészt szülőkből álltak, hogy fáradságos és csodálatos munkájukkal hozzájárultak és lehetővé tették a tábort, köszönet minden külsős tanárnak is aki eljött és tanításával, tudásával, felkészülésével, lelkesedésével hozzáadott, köszönet a konyhás csapatnak, hogy ismét maximálisan kényeztetve voltunk, és köszönet a szülőknek, hogy elhozták a gyermekeiket, sok esetben messziről. Úgy érzem, hogy a gyerekek és felnőttek egyaránt gazdag élményekkel és emlékekkel a szíveikben zárták le a tábort és nem túlzással jelentem ki, hogy izgatottan várjuk a következőt.
Szirbik Andrea
