A III. Argentínában megszervezett diaszpóra iskolatábor idén Húsvétkor Chaco tartományban, Villa Angelában kapott otthont. Argentína 9 (kilenc!) különböző pontjáról, Uruguayból és Chiléből buszozta át a 109 résztvevő az egész éjszakát, hogy együtt töltsék a húsvéti szünet 5 napját. Már az éj leple alatt, miközben hosszú 100 kilómétereken keresztül zötykölődtünk, megérintett bennünket a gondolat, hogy valamerre most további 100 másik táborozó tart ugyanarra a helyre, ugyanazzal a céllal: közösségben megélni összetartozásunkat, fejleszteni közös kincsünket, a nyelvünket és táplálni azt a kultúrát, ami minket összeköt.

 

A helyszínválasztás nem volt véletlen, hiszen Chaco provinciában jegyezték le az egyik legrégebben alapítottt magyar közösséget (Villa Angela, 1932). Chaco Észak-Argentína egyik legszegényebb, földműves területe, az ottani magyar közösség 1949-től meglehetősen elszigetelt volt mind a többi Argentínában lévő magyar közösségtől, mind az anyaországtól a rendszerváltásig és utána is minimális volt a kapcsolatuk egészen 2013-ig. Két, egymáshoz közel eső közösség (Villa Angela és a később (1991) alapuló Coronel du Graty) várta a táborózókat. Nem csupán az ott élőknek volt szívet melengetően nagy öröm ilyen nagy létszámú fiatalságot (vendégül)látni, de a többi városból/országból érkezőknek is érdekes tapasztalás volt megismerni más kolóniák életét, mindennapjait, helyszíneit.

 

A tábor főszervezői: Benedek Zsuzsa (Buenos Aires – Zrínyi Ifjúsági Kör), Besenyi Zsuzsa (Córdobai Magyar Kör), Honfi Júlia (Buenos Aires – Zrínyi Ifjúsági Kör), Kasza Mariann (Mendozai Magyar Kör), Lányi Mátyás (Córdobai Magyar Kör), Lomniczy Mátyás (Buenos Aires – Cserkészet) Pajor Sándor, Bischop José Luis és Kázmér Norma (Villa Angela-i Magyar Segélyegylet) voltak, akik hosszú hónapok munkájának és együttműködésüknek köszönhetően tudott ennyi helyszínről érkező, ekkora létszámú diaszpóratábor sikeresen megvalósulni.

A magyartanuláson, népi hagyományok felelevenítésén, néptánc gyakorlásán kívül a közösségépítés is célja volt a tábornak, hogy saját közösségeinkből kilépve, mások megismerésén keresztül erősödhessen meg az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, számíthatunk a nagy távolságok ellenére is egymásra, tanulhatunk egymástól, ötleteket merítve más közösségek működéséből, osztozni a nehézségeken és sikerekben is.

 

 Éppen ezért a csoportokat korosztályonként osztottuk be, különböző nyelvi szintű résztvevővel. Ez a tanároktól sok előkészületet és rutint kívánt, de végeredményként azt mondhatjuk, hogy egymást segítve, lelkesen és vidáman vettek részt a gyerekek/fiatalok az órákon. A csoportok városok neveit kapták, így az adott város nevezetességeiről is tanultak. Minden csoportnak két tanára és egy őrsvezetője volt. Az élménydús programba belefért napi 2-3 magyaróra, forgószínpad keretein belül néptánc, hangszerbemutató, kézműveskedés, falfestés és kürtöskalács sütés is.

 

Ellátogattunk Botka Gyula bácsi tanyájára, ahol a felnőtt csoport és a Regősök bográcsgulyással várták a többieket és uzsonnára a Coronel Du Graty-i Magyar Házban láttak minket vendégül. A táborba tiszteletét tette Bucsi-Szabó Edit nagykövetasszony és Zsonda Márk közösségi diplomata is. A programok közül nem maradhatott el a tojásfestés, tojáskeresés és a locsolás sem.

Esténként táncház és tábortűz zárta a napot, ahol a csoportok az aznap tanultakat adhatták elő rövid előadásaikban.

 

A tábor hangulatáhaz elengedhetetlen volt a Regősök részvétele, akik nem csak tanították a csoportokat, de több ízben is felléptek a tábor közönsége előtt, megindítva ezzel az azt követő táncházat, ahol mindenki táncra penderült, akár most találkozott először a táborban a tánccal, akár évek óta tagja néptánccsoportnak. A tánctanulást biztosította: Bonapartian Edi (BsAs), Kerekes Miki (BsAs), Kasza Mariann (Mendoza), Lévay Gyuszi, Tár Kriszta (Chile) és Acosta Sebastian (Coronel Du Graty).

 

A tábor gördülékeny lebonyolításához a cserkészek járultak hozzá (Arcagni Inés 39lcscs, Gröber Berni 18cscs, Basconnet Iara 39lcscs, Blahó Sofi 39lcscs), a konyhai feladatok ellátásában több szülő is segédkezett.

 

Hogy sikeres volt-e a tábor? Erről igazán a résztvevők tudnak beszámolni és esetleg egy-egy illusztráció gyanánt mellékelt kép, de amit mi terveztünk és szerettünk volna elérni az megvalósult. Reméljük és úgy sejtjük, hogy mindenki jól érezte magát.

 

Könnyű volt? Nem. Nem könnyű ennyi helyszínről érkező, ennyire különbözőképpen működő és dolgozó vezetőnek, ennyi különböző igényt és feladatot teljesítenie, ennyi korosztálynak megfelelnie.

 

Megérte? Mindenképpen. Mert ahol száz ember összegyűlik és egyszerre dobban lábuk és szívük a legszebb magyar dallamokra, ahol száz ember a tűz körül egy kört alkotva fogja egymás kezét, ott már nem csak szüleink és nagyszüleink emléke van velünk, hanem abban a pillanatban, akkor és ott a saját emlékeinket alkotjuk meg. Ezeket a pillanatokat megőrizve térünk haza saját közösségeinkbe és adjuk tovább, amit kaptunk, tapasztaltunk, hogy sok új hajtása, virága és gyümölcse legyen annak a fának, amit a tábori pólónk emblémája is szimbolizál.

 

Beszámolót megírta Hamrák Anna