A brazíliai diaszpóra iskolatábort Sao Paulo egyik gyönyörű völgyében, Juquitibában tartottuk meg. Sajnos az eredetileg 60 főre tervezett tábort az utolsó pillanatokban kellett átszervezni, a feladatokat a vezetők között újraosztani, hiszen a gyerekeken kívül több vezetőnek és tánctanárnak is pozitív lett a COVID tesztje, így ők nem csatlakozhattak a táborozókhoz. A végén így is 47 táborozó gyűlt össze. A kezdeti nehézségek ellenére egy szuper 5 napos táborban vehettek részt a gyerekek, amit egy két napos őrsvezetői gyorstalpaló előzött meg, ahol a csapat leendő őrsvezetői kaptak képzést, ezáltal fontos részévé váltak ők is a tábor lebonyolításának. Ezen a két napon a vezető jelöltektől egy játék során többek között megtudhattuk, hogy a kedvenc magyar szavaik között szerepel a „nappali” és a „sündisznó”.
A friss tudással felfegyverkezve és a kétéves kényszerszünet után, újra összerázódott csapattal fogadtuk a gyerekeket. A táborban így 15 lány és 13 fiú vett részt 6 őrsben és 3 magyar csoportba beosztva, amit 5 tanár vezetett. További nem várt, de befogadni kényszerült tagok közé sorolandó két tábori ló, számos bolha és hangya (milyen is lenne egy tábor, ha nem ülnénk bele legalább egy hangyabolyba??) és megszámlálhatatlan mennyiségű szúnyog, akik szintén nagy rajongói voltak a tábornak, és akiket a „Megfogtam, egy szúnyogot” dal sem félemlített meg.
A tanárok közül ketten Argentínából érkeztek, akiknek volt már tapasztalatuk korábbi diaszpóra táborból. A brazil cserkészparancsnok mellé is érkezett két argentin csapatparancsnok, akik segítségével a tábor cserkészies keretek között bonyolódhatott le. A három parancsnok együttműködése nagyon hatékony volt. A sok közös munkát szerencsére még annál is több vidám pillanat fűszerezte.
Az argentin-brazil együttműködés sok tapasztalatszerzésre és új ötletek-, módszerek tanulására is lehetőséget adott. Éreztük, hogy egymás segítése fejlődés is, és még jobban erősíti az összetartozás érzését bennünk, külhoni magyarokban. Mi sem beszédesebb ennél, hogy többen szándékoznak részt venni a következő argentin húsvéti diaszpóra táborban.
Az őrsök színek és állatok neveit kapták, hiszen a magyarórákon is megjelentek ezek a témakörök. Őrsi neveiket mindenki saját zászlóján is megjelenítette. A magyar csoportok városok neveit kapták és minden nap más témakörrel foglalkoztak három különböző szinten és korosztályban (bemutatkozás, ételek, színek, számok, állatok).
Minden napra jutott 3 óra magyaróra, hagyományőrző program, sok játék és medencézés, néptáncoktatás. Esténként tábortűz zárta a napot, ahol sok új népdal csendült fel, egy alkalommal még nyársak és pillecukrok is előkerültek, mindenki nagy örömére.
A diaszpóra iskolatábor előtti két napos gyors őrsvezetőképzés eredményeként a magyar nyelvtanulás és hagyományőrzés mellett őrsi órák kereteiben cserkészismeretekkel gazdagodhattak a gyerekek, akik olyan lelkesedést és kedvet mutattak a cserkészet iránt, hogy fel is avattuk azon résztvevőket, akik most először találkoztak a cserkészettel egy szimbolikus pöttyös nyakkendővel, amivel az évközi cserkészgyűlésekre fognak tudni járni, hogy tudásukat elmélyíthessék, további kapcsolatokat, barátságokat köthessenek. Tíz olyan gyerek volt, aki most először találkozott a cserkészettel és örömünkre szolgált, hogy ezáltal közelebb kerülhetnek a magyar kolóniához és a közösséghez. A pöttyös nyakkendőkkel akartuk megadni azt az érzést, hogy cserkészismeret hiányában korosztályuknak megfelelően motiváltak legyenek és a csoport részeinek tartsák magukat.
A tábor végén egy 8 állomásos rohampályán adhattak számot tudásukról játékos keretek között. Az állomások között volt ponyvával készült csúszda, kincskereső lisztestányérokból és kötélpálya is.
Külön bekezdést érdemelnek a Gödöllő csoportot képező szülők, akik a konyhában segédkeztek és akiknek köszönhetően finomabbnál finomabb ételek vártak bennünket napról napra. A 9 fős konyhás csapatból mindössze két embernek volt tapasztalata a tábori főzésben és a magyar konyhában. Így külön köszönjük nekik, hogy ehettünk isteni pörköltöt, tarhonyát, rántott húst uborkasalátával és fasírtot, csak hogy párat megemlítsünk. Ilyen konyha mellett csak kevés alkalommal csendülhetett fel a „Mi éhesek vagyunk, mi enni akarunk” dal.
A tábor végén 3 őrsvezető kapott Rubik-kockát díjként, amiért jól helytálltak és ügyesen látták el őrsvezetői teendőiket.
A tábori hangulathoz a rengeteg színes program mellett sokat hozzáadott, hogy egy csepp eső nem esett, pedig Sao Paulo egyik legnedvesebb völgyében táboroztunk. Talán emiatt is íródhatott át a nóta „olvad” helyett „hol van?”-ra? („Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz. HOL van a jégcsap? Csepereg a víz.”).
