Éppen 3 héttel ezelőtt zártuk be a II. Írországi Diaszpóra Tábor kapuit, ahol 6 napon át megismerkedhettünk a lovagi kultúrával Magyarországon.
Mottónknak Tamási Áron sorait választottuk: „Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti.”
Kicsik és nagyok, lányok és fiúk, Dublinból, Corkból vagy éppen Wexfordból hihetetlen nagy örömmel, lelkesedéssel, várakozással és a tábor vége felé meghatottsággal teli napokat éltek át, rengeteg élménnyel és tudással gazdagodva úgy, hogy még a virtuális világ kizárásával is sikerült megjeleníteni a középkori lovagkori kultúrát a mindentől távol eső erdővel körülölelt kis falu szegletében.
A 22 táborozó tagjai között voltak olyanok is, akik még csak most töltötték be a 6. életévüket, ők is, és még egy 4 éves csöppség is eljött az önkéntes anyukájával, így a táborozókat összesen 3 csoportra osztottuk életkoruk szerint. A legkisebbek a 6-8 évesek, az APRÓDOK csoportja volt, akik délelőttönként a Rékai Zsuzsával tanultak a lovagkor érdekességeiről, a 9-10 évesek, a FEGYVERHORDOZÓK csoportja volt, akik Tóth Sebestyénnel, majd a legnagyobbak csoportja, akik a TESTŐRÖK voltak, a 12 éveseknél idősebbek voltak, Illés Bertolddal, – KCSP ösztöndíjasunkkal – sajátították el tudásukat.
Minden nap 10.00 órától Sebestyén néptáncot tanított, ami az Ördög útja c. moldvai tánc és egy, – a kornak megfelelő- középkori tánc volt.
A tánctanulás után Zsuzsa 2 magyar népdalt tanított, és még a Himnuszt is elénekeltük ismétlésképpen.
A délelőtt mindig a kézműves foglalkozással zárult, ami Bertold vezetésével zajlott. Ezen a foglalkozáson volt kopja-készítés, vár-építés és a szent koronát is elkészítették a táborozók.
Az ebéd és a csendes pihenő után a cserkészek vezetésével voltak nagy túráink, ahol az iránytű használatát tanultuk meg, a természetjárás szépségeiről is tanultuk, illetve a közeli erdőben egyik délután még faltörő kost és négyzet alakú céltáblát is készítettünk. A sakkbajnokság is az első nap délutánján kezdődött, az utolsó napok egyikén saját díszítésű címerek is készültek és a rovásírással is megismerkedhettek a táborozók oly módon, hogy a saját nevük kezdőbetűjét kellett rávarrni egy keszkenőre, amit aztán haza is vittek.
Az utolsó estét mindenki nagyon várta, mert a lovagi bálra készülve, minden táborlakónak jutott báli ruha, az udvarhölgyeknek csodás fejdíszek, a lovagoknak különleges felső. A finom csirkecomb és sültkrumpli kézzel való elfogyasztása után mindenki meghallgathatta Krisztina és Sebestyén udvari zenészek előadását középkori énekkel. Ezután következett az este egyik fénypontja, a lovaggá avatás. A tábor minden résztvevője kiérdemelte, hogy lovaggá üssék, amiről az utolsó napon oklevelet is kaptak.
Mindenki láthatta és beleélhette magát, hogy milyen is volt egy lovagkori bál.
A búcsú napján, szombat délelőtt folyamatosan érkeztek a szülők, akik a meghatottságtól és örömtől csillogószemekkel figyelték gyermekeiket, akik egy lovagi torna keretében dalokat énekeltek és táncoltak, és egy olyan világba varázsolták el a szüleiket, ahova csak a diaszpóra tábor felejthetetlen napjai után voltak képesek eljutni.
Szeretnénk megköszönni a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnökségének az írországi diaszpóra táborban résztvevő gyermekek nevében, hogy ebben az évben is lehetőséget teremtettek arra, hogy az itt élő gyermekek és diákok olyan környezetben sajátítsák el tudásukat, ahol élménypedagógiai módszerrel, játékosan, magyar tudásukat és identitásukat megerősítve térjenek haza.
Hálával tartozunk a táborban résztvevő összes önkéntesnek, akik nélkül nem lehetett volna ilyen színvonalas és értékteremtő az idei diaszpóra tábor.