Aucklandi Magyar Gyerektábor

A 2019-es aucklandi gyerektábor Október 6-11-ig tartott, és rendhagyó volt. A tábor országosan volt meghírdetve, így legtöbben Aucklandből, Wellingtonból, Christchurchből jöttek, de más új-zélandi városból is. Ahogy már az előző cikkekben is írtam a tábor fő támogatója a Külföldi Magyar Cserkészszövetség volt. További támogatóink a Diaszpóra Iskolatábor, a Bethlen Gábor Alap, és a Nemzetpolitikai Államtitkárság, valamint végül de nem utolsó sorban a kedves szülők és szervezők, akiknek az áldozatos munkájával közösen sikerült létrehoznunk ezt a nem mindennapi eseményt.
A tábor felépítése a cserkészet mint eszme köré epült, és fantasztikus eredményekkel sikerült zárni ezt a nem egészen hat napot. A cserkészet mint olyan megtalálható Új-Zélandon, de a KMCSSZ felfogásában eltér a világ cserkészettől. Az alap elképzelésem a magyarságunk fenntartásáról teljesen egyezik azzal amit ez a szervezet hosszú évtizedek óta gyakorol. A gyerekeinkben van a jövőnk, ha az ő felfogásukat és kapcsolatukat megerősítjük a magyarsággal, ha a magyarságtudatuk nem áll meg annyiban hogy tudják hogy ők magyarországról származnak, akkor fenntartható a kultúra, fenntartható a magyarság. Fontosnak tartjuk hogy akik nem magyarországon nőnek fel, ugyanúgy megkapják a lehetőséget hogy magyarként élhessenek, hogy ismerjék az országukat mind földrajzilag, történelmileg mind társadalmi berendezkedés szintjén.
További információ a Diaszpóra Iskolatáborokról:  https://diaszporaiskola.org/tabor-celjai/

Már a tábor előkészületei is nagyon izgalmasak voltak. Lipóth Petra mentorunkkal (aki évek óta segít a tábor szervezésében) ültünk le beszélni arról, hogy kik jöjjenek segítőnek. Hiszen a táborban 36 gyerek volt 7-18 éves korig, és őket koordinálni és folyamatosan lefoglalni úgy hogy közben tanuljanak nem kis kihívás. Végül a táborban 12 felnőtt volt jelen, akiknek innen is köszönöm azt az összefogást, kreativitást és fegyelmet amit tanusítottak, annak érdekében hogy a konyhától a történelem oktatásig minden gördülékenyen működjön.
Név szerint nem emelnék ki senkit, azonban egy ilyen tábornak mindíg vannak vezetői, így őket bemutatnám:
Szórád Gábor a KMCSSZ főtitkára
Balla Stefánia cserkész
Lázár Anna Dóra KCSP ösztöndíjas
Biró Márton KCSP ösztöndíjas

Gáborral személyesen nem ismertük egymást, e-mailen, később telefonon egyeztettünk hogy is nézzen ki a tábor. Rengeteg segítséget kaptunk tőle, hiszen már nem egy ilyen tábort vezetett le. A Diaszpóra Iskolatábor, a KMCSSZ táborok felépítését használva, a mi elképzeléseinket, és készségeinket beleszőttük a keretbe, így mindenkinek volt egy jövőbeli képe arról hogy is fog kinézni ez a tábor. Persze ezeket össze kellett egyeztetni és illeszteni, hogy is kapcsolódjanak és hogy adhatna ez a sok kis dolog egy kerek egészet. Mivel senki nem ismerte a másikat, a 12 felnőtt között előtte szinte semmi kapcsolat nem volt – kivéve a kötelező e-mail váltásokat -, így kicsit félve, de annál nagyobb izgalommal indult a nap  2019.10.06-án. Mondanom sem kell hogy sikerült, tehát leírom a tábor alap felépítését:
Mint minden Diaszpóra Iskolatáborban volt egy kerettörténet, ami arra szolgál hogy az aktuális személyről vagy eseményről egy bővebb képet kapjanak a gyerekek, mely a tábor teljes ideje alatt érvényben van. Idén II. Rákóczi Ferenc emlékév volt, így a kerettörténet hozzá kapcsolódott. A kerettörténettel – függetlenül a napi programoktól – minden nap foglalkoztunk, aminek a lényege nem feltétlen az volt hogy pontos dátumokat és eseményeket kellett megjegyezniük, hanem azokat az értékeket kellett megragadniuk amiket a történet adott (a jó és a rossz, a helyes és helytelen). Mi felnőttek színjáték szerűen adtuk elő ezt. A segítők nagyobb csoportja alkotta a labanc sereget, a kisebb része a kuruc vezetőket (II. Rákóczi Ferenc, Esze Tamás stb.), és volt egy előre megírt történet amit minden nap eljátszottunk és azt tovább is vittük az egész hét alatt. A gyerekekek akik végül a kuruc népet alkották, úgy tanulták meg a Rákóczihoz tartozó alapfogalmakat, hogy észre sem vették. Ahhoz hogy teljes beleéléssel tudjuk csinálni, kaptak a lányok egy kötényt, a fiúk egy mellényt, ill. otthoni előkészületeik során a szülőkkel együtt csinálnak maguknak kuruc csákót, így amikor fel kellett venni a jelmezt, ők tudták hogy mivel fogunk foglalkozni (lsd a képgalériában)
A cserkészetben a gyerekeket mindíg életkor és (a diaszpórában) nyelvtudás szerint örsökre szokták felbontani. Ez annyiban tért el nálunk, hogy az örsöket városoknak hívtuk és a kerettörténet alapján a II. Rákóczi Ferenchez tartozó fontosabb városokról nevezték el az örsöket, amik valójában 6 db 6 fős csoport, vagyis a szobájuk voltak. Így megtanultak közösen, csapatban is dolgozni. Ugyanis hogy motiváljuk őket, a foglalkozások alatt (amit hamarosan ismertetek) pontokat lehetett szerezni melyet kiemelkedő teljesítményre adhattak a tanárok. Ezt a saját városuknak gyűjtötték, és az ebédlőben jól láthatóan vezettük, így egy egészséges versenyszellem is ott volt bennük.

A napirend alapvetően így nézett ki:
Reggel: -ébresztő, szobák rendbetétele, mosakodás,
             -zászlófelvonás (ének), imádkozás (minden étkezés előtt és után), reggeli

Délelőtt: A gyerekeket a délelőtt folyamán három csoportra osztottuk, vagyis egy csoportban két “város” volt. Három foglalkozás volt:
                                                          -magyar nyelv és irodalom
                                                          -magyar történelem
                                                          -földrajz

A foglalkozások vetésforgóban mentek, és 1 órásak voltak. Így a 3 óra alatt tíz perces szünetekkel, tízóraival teljesen kitöltöttük a délelőttöket.
Mivel mindenki készült valamivel, nem volt probléma hogyan is fog összeállni a tanterv.
A magyar nyelv és történelem oktatáshoz külön erre az alkalomra egy tapasztalt tanár segítőnk ill. a déli sziget KCSP ösztöndíjasa (Pálos Budai Tünde, Neiner András) összeállítottak egy olvasó és munkafüzetet amiből a gyerekek egész héten tanultak, úgy hogy mindez a kerettörténethez kapcsolódott. Értőolvasás, történelmi áttekintés, magyar nyelvtan, és irodalmi ismeretek ebből a korból, mind összefoglalva egy füzetbe, és munkafüzetbe. A gyerekek nagyon élvezték, hiszen látták hogy mi tanárok komolyan vesszük, így ők is komolyan vették, ugyanakkor az sem elhanyagolható hogy a több éves tapasztalattal rendelkező tanári gárda értett a gyerekek nyelvén, és sikerült felkelteniük az érdeklődést a magyar tananyagok iránt. Ezek és más  tananyagok megtekinthetőek lesznek a Diaszpóra Iskolatábor letölthető dokumentumai között.
A földrajz órákon megismerkedtek az akkori illetve a mostani országhatárokkal, a főbb természetföldrajzi egységeinkkel, és tanultak sok más érdekes dolgot ami a kerettörténethez kapcsolódott, pl. hogy milyen egy vár felépítése, miért oda építették, mi volt a kornyezetében stb…

Dél: ebéd, játék+szabad foglalkozás

Délután: az első délutáni foglalkozás a cserkészet volt, amikor is megismerkedtek a cserkészeti fogalmak, praktikák alapjaival. A továbbiakban a délutáni foglalkozásokon két csoportba osztottuk őket, így 3 város jutott egy csoportba. Itt inkább korosztály szerint osztottuk fel őket, mivel szintén vetésforgóban tánc és kézműves foglalkozások voltak.
A tánc órákon a nagyobbakkal moldvai anyagokkal foglalkoztunk, illetve ritmus fejlesztő gyakorlatok voltak, a kicsik pedig énekes gyermekjátékokat, lánc és körtáncokat tanultak.
A kézműves foglalkozáson megcsinálták a városaik zászlóit (lsd a képgalériában), a fiúk kardot készítettek, a lányok feldíszítették a kötényeiket, gyurma-szobor verseny is volt, bajusz készítő verseny, II. Rákóczi Ferenc mellszobor készítő verseny, különböző fonás technikákat tanultak, festettek és rajzoltak.

Ezután vacsora előtt közös ének óra volt. Itt minden nap legy órában népdalokkal, mondókákkal foglalkoztunk. Naponta legalább két népdalt megtanultak, és a magyar himnuszt is, amit minden este a zászló levonásnál, tisztelgésnél is elénekeltünk.
Vacsora után foglalkoztunk a kerettörténettel. A tanári kar minden este összegyűlt és egyrészt megosztottuk egymással a tapasztalatokat, élménybeszámolót tartottunk, másrészt megbeszéltük a következő nap eseményeit, így a kerettörténetet is átbeszéltük napról napra.
Ez után minden nap más foglalkozás/program volt amit extra programnak fogok hívni.

Este: mosakodás, zászló levonás, takarodó

Extra programok minden nap voltak. Pl. az ebed utáni időszakban rengetegen szerettek csatlakozni a különböző játékokhoz amikhez vagy mondóka vagy valami mozgás mindíg kapcsolódott. De általában az esti kerettörténet után voltak. Ilyen volt például a magyar népmesék nézése. Közösen beültünk egy terembe, és kivetítőn néztük, majd megbeszéltük a magyar népmesék tanúságait, jó és rossz dolgokat, természetesen felhasználva a pontrendszert, így mindenki nagyon figyelte a részleteket is, nem lehetett ugyanis előre tudni milyen kérdéseket teszünk fel a látottak után. Vagy ilyen volt a számháború kurucok és labancok nagy összecsapása. Volt még sport vetélkedő, cserkész vetélkedő. Nagy sikernek örvendett a meseerdő. A meseerdő is a Rákóczi kerettörténethez kapcsolódott, egy esti túrát képzeljetek el, az elvarázsolt erdőben, ahol a manóktól kezdve, az ügyességi és szellemi játékokon át, az alaptörténetbe Rákóczi és Esze Tamás története volt belefűzve. Az Diaszpóra Tábor oldalán ezt is meg lehet majd nézni és fel lehet használni. Extra program volt a tábortűz, ahol a gyerekek is megmutathatták milyen jó színészek, ugyanis különböző címkéket adva nekik (pl. opera, pantomim, jövő) el kellett játszaniuk a Rodostói Kakukk történetét.

A tábor végén a kerettörténetet is lezártuk, és úgy alakítottuk hogy egy népmesébe illő mulatság legyen a vége. Ezen a mulatságon (lagzin) megmutathatták az összes dolgot amit tanítottunk, (énekek, táncok, játékok) egy kis műsor keretein belül, amire már az előző napokban készültünk.
Természetesen ajándékot is kaptak (lsd képgaléria), és az eredményhirdetést is megtartottuk.

Összességében több szempontból is sikeres tábort tudhatunk magunkénak. Ezeknek a gyerekeknek eleinte nehéz volt azt a kis megteremtett magyarországot megszokni, amit elhoztunk nekik. Náluk a táborok általában lazábbak, kevesebb vagy egyáltalán nincs program. Fel kellett venniük a mi ritmusunkat, azt a fajta fegyelmet és elvárásokat amiket kértünk tőlük. Csak magyarul beszélhettek ami szintén furcsa volt számukra, a telefont egy nap csak fél órát használhatták aztán begyűjtöttük. A cserkészetben elvárt sorok, örsökbe rendeződés, étkezésnél figyelni hogy mindenki ott legyen a városából. Ezek olyan dolgok, keretek amikhez itt egyáltalán nincsenek hozzászokva. Hazudnék ha azt mondanám minden könnyen ment az első pillanattól, de a végére nagyon szépen sikerült megszokni ezeket a kereteket, és élvezték a gyerekek hogy volt valami amihez tarthatták magukat. Így már a végén nem nekünk kellett, hanem egymás nevelték, esetleg fegyelmezték.
A tábor egyik célja hogy a felnövekvő nemzedékben kialakuljon egyfajta kapocs az anyaországukkal, hogy szeressenek magyar közösségbe tartozni ahol gyakorolhatják a magyar nyelvet, kultúrájukat. A másik célja hogy a cserkészetet, ezt a közösségépítő foglalkozást, ami magyarságtudatot és tapasztalatot ad, szeretnénk beépíteni az új-zélandi közösségekbe.

Mivel a Gáborral való kapcsolatunk megmaradt a tábor után is, sikerülni fog elindítani egy cserkész csapatot Aucklandben, és szervezés alatt áll egy wellingtoni csapat is, ahol már a következő évi tábort szervezzük az idei aucklandi mintára.
Szóval elmondhatom hogy elértük a kitűzött céljainkat.
Így a cserkészet alapjait letéve, melyben egy magyar iskola alapjai rejtőznek, jó látni hogy egymásra találtak azok a tenni akaró szülők akiknek minden adottsága meg van ahhoz hogy irányítsanak egy ilyen szervezetet mind Auckland mind Wellington városban.

Amit már a kintlétem alatt láttam, a diaszpórában élő magyarokat viszonylag nehéz összefogni egy olyan helyen ahol nincsenek kialakult, bevált praktikák erre. Ha a szülőket közvetlenül nem tudjuk, akkor a gyerekeiken keresztül úgyis összeérnek a szálak, és barátságok, ismerettségek alakulnak ki, amik gazdagítják a kapcsolataikat a magyarsággal.

Képes beszámoló letöltése innen.

Diaszpóra iskolatábor Új Zealandban

Az első új-zealandi cserkésztábort 2019. október 6-11. között rendezték meg Aucklandban, ahova Wellingtonból és Christchurch-ből is érkeztek gyermekek. Ezen közel negyven gyermek és egy tucat felnőtt – szülők, segítők – vett részt, az itteni tavaszi szünet második hetében.

Évek óta rendeznek itt tábort az új-zélandi magyar gyerekeknek, azonban cserkésztábor még nem volt, és mivel Szórád Gábor, a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség főtitkára épp erre – a szomszédos Ausztráliában – járt, a két aucklandi KCSP ösztöndíjas, Dóri és Marci kihasználták az alkalmat, felvették vele a kapcsolatot és Gábor iránymutatásával megszervezték a cserkésztábort.  Eddig ilyen jellegű tábor itt még nem volt, ennek ellenére közel negyven gyermek jelentkezett a 7-16 éveseknek meghirdetett eseményre az egész szigetről.

A cserkészet magyar ága más, több, mint amit az itteni szerveződések, magasztosabb célokat szolgál – a haza szeretetére, Istenhitre, magunk és egymás megbecsülésére nevel. Ahogy a honlapjukon olvasható:

A cserkészet nem szórakoztató, hanem nevelési intézmény. A cserkészet célja egészséges testi, szellemi és jellembeli életfelfogás kialakítása keresztény-erkölcsi alapon. A jellemnevelésen kívül még célja a magyar öntudat fejlesztése is. A cserkészet az ISTEN, HAZA, EMBERTÁRS és MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁRA neveli cserkészeit. A cserkészmunka lényege a „Cserkésztörvények” legjobb tudása szerint élni. A törvények nem tiltó jellegűek, hanem biztatják cserkészeinket a helyes magatartásra. A vezetők is természetesen ezen törvények szellemében vezetik a reájuk bízott cserkészeket, mivel „A vezetés elsősorban példa.” (Teleki Pál)

A magyar cserkésztábor meghatározott keretek között zajlott, rendszerességet és minimális fegyelmet hozott a gyerekek életébe (pl. 7:30-kor volt ébresztő, sorakozó a tábor főterén, amihez láthatólag nem mindenki szokott hozzá), reggelenként rendezetten, csapatokba osztva sorakoztak fel a zászlófelvonáshoz, és csapatokban hajtották végre a napi feladatokat. Délelőtt tanítás volt: három csoportra osztva tanultak Rákóczi életéhez és a szabadságharchoz kötődő történelmet (ezt én tartottam), földrajzot és magyart, délután kézműves foglalkozások, tánc (Marciék) és cserkészismereteket. Este kerettörténet és tábortűz. A foglalkozások között szabad játék, a mobiltelefont csak este kapták meg fél órára, hogy beszélhessenek a szüleikkel.

A tábor kapott egy kerettörténetet – az idei Rákóczi emlékév után egy tematikus Rákóczi történet –, amelyet a tábor egy hete alatt napról napra kibontottunk. A történet lényege, hogy Esze Tamást (Szórád Gábor alakította) Sárospatakon (ez a tábor) a menyegzőjén elfogták és elhurcolták a császári katonák, de később megszökött és felkelésre buzdította a népet (a táborlakó gyerekek). Levelet küldött a kurucoknak, hogy készüljenek az ellenállásra, mert hamarosan megérkezik hozzájuk és kezdődik a szabadságharc a labancok ellen. A kis kurucok este titkon eljöttek a tábortűzhöz, ahol ott várta őket Biró Anna és Esze Tamás (tábortűzvezetők). Esze Tamás bemutatta, hogy mit jelent kurucnak lenni és a tábortűz végén kuruc esküt tett mindenki. Esze Tamás később üzenetet kapott Rákóczi Ferenctől (Bíró Marci), hogy még több katonára van szüksége, ezért katonákat toboroznak és szeretnék, ha más városok után Sárospatak is csatlakozna az osztrákok elleni felkeléshez. Egy akadálypályát is le kellett küzdeniük a katonajelölteknek, hogy igazi vitéz váljék belőlük. Mivel megállták a helyüket, Bercsényi elmondja nekik, hogy most már maga Rákóczi is meglátogatja őket. Meg is érkezett a fejedelem, díszszemlét tartott és megmutatták neki az elkészült csapatzászlókat. Mindent rendben talált, így megindíthatták a csatát (számháború), ahol a gyerekek voltak a kurucok és természetesen ők győztek. A sikeres csata után Esze Tamás kijelentette, hogy most szabadnak érzi magát, és összeházasodik a szerelmével. Rákóczi szeretne vendéglátó lenni, ahova meghívja a kurucokat országgyűlésre és mindenki fogadalmat tesz a kuruc virtusra.

Így zajlott hát le a tábor, ráadásul még egy interaktív történetet rátettek Marciék, hogy még játékosabbá és izgalmasabbá tegyük a cserkésztábort. Eszerint az erdőben megkötözve fekszik Rákóczi, akit csapatokra osztva ki kellett szabadítani, énekelni kellett a Hétszűnyű Kapanyányi Monyóknak, kincsesládát nyitó kulcsot kellett ügyesen leakasztani a faágról, utánozni kellett az erdő medvéjét (jómagam), végül a labancok táborában ki kellett találni egy találós kérdést, akkor megkapták a kincsesláda tartalmát és kiszabadíthatták Bíró Annát, hogy Esze Tamás feleségül vehesse. A lakodalmat utolsó este tartottuk, ahol a gyerekek bemutatták, mit tanultak a héten: táncoltak, énekeltek, mondókákat, versikéket mondtak.

Ez a tábor más volt, mint a többi: más, mint egy kiwi camp, de az elmúlt évek magyar táboraitól is különbözött. Soha olyan táborban nem voltak a gyerekek, ahol a magyar volt a „hivatalos nyelv”, ahol cserkész elveket szívtak magukba, ahol annyit énekeltek, táncoltak és tanultak (!), mint itt. A szülők számára is újdonság volt a cserkész táborozás. Egy részük eleinte duzzogott, hogy miért kell a kis csemetének délelőttönként tanulnia, étkezés előtt és étkezés után imádkoznia, miért kell naponta többször elénekelnie a magyar himnuszt, miért kell leadniuk a mobiltelefonokat, takarítaniuk maguk és mások után, értelme ennek a sok Rákóczis dolognak és történelem-, földrajz-, magyar tanulásnak stb. A hét végére a gyerekek maguk adták meg a választ. A legkisebbek is megtanultak egy tucat éneket, dalt, mondókát, néptáncot, étkezés előtti és utáni imákat, megtanulták hol van Munkács vára, Léva, Kassa, Érsekújvár, Sátoraljaújhely, ki volt Zrínyi Ilona, Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós, vagy a Kis kóchuszár. Magyarul olvastak, beszéltek, történeteket tanultak meg, kurucok lettek. Elkészítették saját csapatzászlóikat, mindenki megtanulta a Himnuszt, szobrászkodtak, festettek és rajzoltak, de közben labdáztak és kergetőztek is. Ez az amit egy átlagos táborban nem kapnak meg, ez az amit hazavisznek. Ez a tábor olyan az itteni családoknak, mint az élesztő: otthon szépen, csöndben megkeleszt egy adag tésztát és az élesztő eltehető, hogy további kenyérnek adjon életet. Ehhez azonban a magyarságot – ahogy az élesztőt – táplálni kell: otthon is magyarul kell beszélni, a szülőknek foglalkozni kell a gyerekükkel, hogy a következő táborban ne kelljen újrakezdeni, hanem magasabb szinten folytassák. Ugyanis – úgy tűnik – lesz folytatása. Az először merevebb szülők is nyitottak rá, hiszen látták, hogy csupa olyan dolgot tanítanak meg a csemetéjüknek, ami értékes és hasznos, a gyerekek részéről pedig nem volt kérdés. A tábor végén mindenki leírta, mi tetszett neki a legjobban, a tábor után pedig elégedettségi felmérés készült köremailben kiküldve, aminek eredményeit fel lehet használni a következő tábor megszervezésekor.

Én magam is először voltam cserkésztáborban és nekem éppolyan élmény volt – sőt talán különlegesebb – mint a gyerkőcöknek. Most még nagyon friss és őszintén szólva örülök, hogy végre otthon alhatok a saját ágyamban és nem szól hozzám 20 helyről 30 gyerek egyszerre, de minden pillanata megérte. A reggeli elkészítése a konyhában, mikor a felnőttek minden feladatkiosztás nélkül megtalálták a helyüket és a dolgukat, hogy mire a siserehad jön, kész legyen a reggeli. A töriórák, ahogy az először unott és demotivált gyerekek elkapják a történet fonalát és elkezdenek figyelni, dolgozni, majd vége az órának, de nem mennek ki, hanem írnak tovább a munkafüzetbe! A szülők közül mindenki erőn felül teljesített és megállapítottuk, hogy ezt meg kell ismételni! Még nagyobb öröm, hogy a gyerekek is azzal távoztak, alig várják a következő tábort.

Neiner András, Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas, Új Zealand

KMCSSZ sajtószolgálata