Az idén az AUSKOLA-val együtt szerveztük meg a Új-Zélandi magyar diaszpóra iskolatábort 2024. április 23 – 26 között Camp Maynard-ban.
A résztvevők, 12 és 16 év közötti fiatalok Új-Zéland minden zeg-zugából érkeztek hozzánk. Voltak Aucklandiek, de jöttek Tokoroából, és New Plymouthból és Nelsonból is.
A tábor fő témája az olimpia volt. A fiatalok a tábor öt napja alatt csapatokban oldották meg a különböző olimpiával kapcsolatos feladatokat, kihívásokat. A négy csapat, a vívók, focisták, vizipólósok és az öttusázók fej-fej mellett versenyeztek a győzelemért.
A tábor napirendje minden nap, mint egy olimpiai felkészülő táborban, fél nyolckor kezdődött: ébredés, séta a tengerpartra – a tengerparton kis nyújtózkodás, reggeli torna vagy akár kézenállás-verseny. Reggelire aznap készült friss kenyeret, kiflit vagy fonott kalácsot kaptak a gyerekek. Az adott napra két programsorozattal készültünk: egy délelőtt, egy pedig délután, mind az olimpia köré építve.
A teljesség igénye nélkül:
Az első nap egy tréfás mini olimpiát rendeztünk a legeredményesebb magyar sportágak tiszteletére.
A második nap a magyar gasztronómia olimpiájának jegyében telt. A fiataloknak bekötött szemmel fel kellett ismerniük különböző magyar fűszereket, megtalálni jellegzetes magyar receptek hozzávalóit, volt kvíz, és az önkéntes séf-tanoncok beállhattak a szakácsunk, Zsolti mellé a konyhába, hogy kitanulják az aznapi ebéd készítésének csínját-bínját.
A harmadik napon reklámfilmeket készítettek a gyerekek különböző olimpiai sportágakhoz, azzal a csavarral, hogy egyik versenyszámot sem lehetett kimondani a filmben. Délután logikai feladatokat oldottunk meg, ördöglakatokat bogoztunk ki, illetve az egyes csapatok testükből alkották meg az olimpiai ötkarikát. Este megnéztük a naplementét a parton, és az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk.
A foglalkozások között minden nap volt idő szabad programra, teniszezésre, fürdőzésre, trambulinozásra, társasjátékokra, számháborúra és persze sok-sok beszélgetésre-ismerkedésre.
A tábor ideje alatt végig magyar ételeket ettünk, ami a gyerekek és a felnőttek körében is nagy sikert aratott. Csodálatos szakácsunk, készített nekünk gulyáslevest, rakott krumplit, rántott csirkét, pulykacombot, ettünk magyar kolbászt, szalonnát, szaloncukrot, sajtos pogácsát, és sok más, Magyarországra emlékeztető ételt.
A tizenévesek meglátásom szerint nagyon élvezték a tábort. Sokat játszottunk, de sokat tanultunk is. Egészen megható volt látni ahogy a fiatalok ráébrednek, hogy személyes életttörténeteik mennyire hasonlítanak egymásra, milyen volt Új-Zélandra költözni (már aki nem itt született) és milyen magyarnak lenni egy másik országban. A magyarul jobban beszélő gyerekek segítették a gyengébben beszélőket. A legfőbb szabályt, hogy a táborban magyarul beszélünk egymással, szépen sikerült betartani. A gyerekek fejlődését öröm volt nézni, még akik eleinte vonakodtak is, a második-harmadik napon már magyarul vágtak egymás szavába, egy-egy feladat megoldásakor.
Az öt nap alatt nagyon kedves kis közösség alakult ki. Nehéz volt a búcsúzás, jó lett volna még tovább is együtt maradni. A fiatalok már most jelezték, hogy nagyon szeretnének részt venni jövőre is egy ilyen táborban, ami talán a lehető legnagyobb dicséret, amit szervezőként kapni lehet.
Köszönjük a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatását és reméljük jövőre ugyanitt megszervezhetjük a következő Diaszpóra Iskolatáborunkat is.
Jövőre, veletek, ugyanitt!