Április 7. és 12. között különleges hangulat lengte be a diaszpóra iskolatábort, ahol 24 gyermek gyűlt össze, hogy együtt fedezzék fel a magyar történelem egyik legizgalmasabb korszakát: a Honfoglalástól Szent István koráig tartó időszakot. A 8 és 16 év közötti résztvevők négy csoportban tanultak, figyelembe véve eltérő nyelvtudásukat – a magyarul alig beszélőktől egészen az anyanyelvi szintig. Ez a sokszínűség különleges közösséggé formálta a tábort.

A délelőtti foglalkozások során a gyerekek megismerkedtek a vérszerződés történetével, a magyarok bejövetelével, valamint a korabeli viszályokkal és kihívásokkal. Nemcsak hallottak ezekről, hanem kézzel is alkottak: jurtát készítettek, és megtanulták, hogyan éltek, vándoroltak őseink. A rovásírás világába is betekintést nyertek, ami sokak számára izgalmas és új élményt jelentett.

A tábor egyik csúcspontja a szombati záró előadás volt, amelyre egész héten készültek. A gyerekek lelkesen és büszkén álltak színpadra, megmutatva mindazt, amit tanultak és együtt létrehoztak. A produkció nemcsak tudásukról, hanem bátorságukról és összetartásukról is tanúskodott.

A hagyományok is fontos szerepet kaptak: minden reggel zászlófelvonással indult, a cserkészinduló éneklésével, majd a nap végén a magyar himnusz hangjaira engedtük le a zászlót. A reggeleket Szent István intelmeiből való felolvasás tette még tartalmasabbá. A gyerekek megtanulták a „Felkelt a napunk István a mi urunk” című dalt is, amely gyakran felcsendül a tábor során.

Esténként tábortűz mellett gyűltünk össze – három alkalommal is –, ahol énekeltünk, beszélgettünk és erősítettük a közösséget. Természetesen a számháború sem maradhatott el, amely mindig nagy izgalmat hozott. A különleges programok közé tartozott az íjászat is, ahol a gyerekek kipróbálhatták őseink egyik legfontosabb harci eszközét.

Mint minden évben, most is nagy örömmel vett részt mindenki az „angyalkázásban”, amely a tábor egyik legkedvesebb hagyománya. Apró figyelmességekkel lepték meg egymást a gyerekek és a tanárok, erősítve az összetartozás érzését.

A tábor végén minden résztvevő – gyerek és tanár egyaránt – oklevelet kapott, elismerve a közös munkát és élményeket. Vasárnap, április 12-én, élményekkel gazdagon, de kissé szomorúan búcsúztunk a táborhelytől. A hét során nemcsak tudással, hanem barátságokkal, közös emlékekkel és a magyarsághoz való kötődés megerősödésével gazdagodtak a résztvevők.