A Külföldi Magyar Cserkészszövetség megkeresése eredményeként, a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, illetve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával a római Szent István Alapítvány idén Rómában megrendezte az első Olaszországi Diaszpóra Iskolatábort. A tábornak 2024. június 15. és 22. között a Szent István Ház adott otthont. A Szent István Ház azon kívül, hogy zarándokházként működik, az olaszországi magyar katolikus misszió központja is, ahol évente több programot szervezünk a magyar közösségnek, némelyeket kimondottan a magyar családoknak és gyermekeknek. A Ház az elmúlt évek felújításának köszönhetően több közösségi tér kialakításával ideális helyszínt nyújtott a magyar gyermekek befogadására.

A táborban összesen 24 gyermek vett részt, szerte Olaszországból. Érdekes módon főleg Észak-Olaszországból: Firenzéből és környékéről, Bolognából, Pisából, Parmából és Rómából érkeztek a gyermekek, egyetlen jött Dél-Olaszországból. A jelentkezési korhatárt kicsit kibővítettük, a legkisebb gyermekek aki részt vettek a táborban még nem töltötték be a 7. életévüket, a legnagyobb gyermekek 12-13 évesek voltak. Szombaton délután kezdődött a tábor, amikor ismerkedtünk egymással. Másnap, vasárnap kirándulást szerveztünk a gyermekeknek, a pedagógusoknak és néhány még Rómában tartózkodó szülőnek. Nem csak a Rómán kívül élő gyerekeknek volt nagy élmény a Gianicolo dombon megtekinteni a csodálatos kilátást és szemtanúja lenni a déli 12 órai ágyúlövésnek, hanem a római gyerekek is nagy örömmel vettek ezen részt. Az ebéd és a frissítő fagylaltozás után meglátogattuk a Piazza Navona alatt található Domitianus császár stadionját.  Mivel idén az Olimpia éve van, és a táborban a foglalkozásokon is ezt a témát jártuk körül, jó ötletnek tűnt meglátogatni ezt a stadiont, amely az ókori Róma történetében az első és egyetlen példa a falazott stadionra és ahol az olimpiai versenyek utánzataként ötévente megrendezték a versenyeket. Formáját az olimpiai és athéni stadionok ihlették, és a görög atlétikai játékok megrendezésére épült, amit a császár nagyra értékelt, mivel azt remélte, hogy a rómaiakat is bevonja az atlétika gyakorlásának fokozásába. Sajnos a császár által annyira kedvelt görög játékok nem nagyon szórakoztatták az ókori rómaiakat, akik férfiatlannak, nem túl keménynek és nem túl erőszakosnak tartották őket. A Szent István Házba való visszaérkezésünk után Dr. Németh Norbert atya,  olaszországi magyar főlelkész magyar nyelvű szentmisét mutatott be a kirándulásban kicsit elfáradt gyerekeknek és a felnőtteknek.

A tábornak határozott napirendje volt, reggel 7.45-kor ébresztő, majd pizsamában-papucsban reggeli torna a kertben, öltözködés, reggeli és 9.15-kor elkezdtük a délelőtti foglalkozásokat. Mivel idén az Olimpia éve van, ezért a délelőtti magyar oktatáson, beszélgetésen ezt a témát jártuk körül, szigorúan csak magyarul. A táborban résztvevő gyermekek között nagyon jól elkülöníthetőek voltak a korosztályok, ezért 3 szakképzett pedagógus külön foglalkozott a 6-9, a 9-10 és a 10-13 évesekkel. Magyarul beszéltünk, írtunk, meséltünk.  A gyerekek az utolsó napon még Olimpiai falut is felépítettek, újrahasznosítva dobozokat, használt papírokat. Minden délután a cserkészek segítségével csoportversenyeken, játékokon vettek részt a gyerekek, hatalmas vízipisztoly csaták is voltak azon a két napon, amikor sajnos szinte elviselhetetlen volt a hőség. Magyar néptáncot, népdalokat is tanultak, esténként a vacsora után pedig a közös „tábortűznél” – amit pár gyertya helyettesített – vezettük le a napi élményeket, énekeltük el a tanult népdalokat és játszottunk még egy utolsót.  Minden napot zászlófelhúzással kezdtünk, illetve zászlólevonással fejeztünk be, és a magyar himnuszt énekeltük, így a magyarságunknak ezt a fontos jelképét is megtanulták a gyerekek. Tudjuk, hogy egy hét alatt nem lehet csodákat tenni, de mi pedagógusok nagy változásokat láttunk a gyerekeken, akik elkezdtek automatikusan egy pár nap alatt magyarul beszélni, ki több, ki kevesebb sikerrel. De önmagához képest minden kisgyermek fejlődött a magyar értés és beszédkészség szintjén, új barátságok születtek, nagy élményekkel és gazdagabb magyar szókinccsel gazdagodva tértek haza mindnyájan. Amikor egy-egy gyermektől azt hallottuk a tábor ideje alatt, hogy a tanult magyar dalt dúdolgatja lépten-nyomon, azt hiszem ennél többet nem is kívánhattunk volna, ezzel elérte az első olaszországi diaszpóra iskolatábor a célját. Hogy a gyerekek jól érezték magukat, az is jelezte, hogy az utolsó napon már kérdezgették, hogy ugye lesz jövőre is, ebben bízva búcsúztunk el egymástól.