2025 május 26. és 31. között negyedik alkalommal került megrendezésre a chesteri Diaszpóra Iskolatábor, immár hagyományosan az Ashworth Valley Scout Campsite csodálatos természeti környezetében.Az idei évben is a magyar nyelv, kultúra és közösségi élmény került a középpontba, ahol 45 gyermek, 6-tól 17 éves korig, Anglia minden szegletéből érkezett, hogy együtt tanuljon, játsszon, nevessen – és magyarságát élje meg.

Délelőttönként a tanárok játékos, ám valódi iskolai foglalkozásokat tartottak – a tanulás öröme és a magyar nyelv használata itt kéz a kézben jártak. Minden nap egy-egy csoport drámaórán is részt vett. A délelőttök strukturáltak voltak, de sosem merevek – a hangsúly a motiváción, a kapcsolódáson és a nyitottságon volt. A délutánok mindig a szabad mozgás és az alkotás ideje volt. Táncház, hangszerbemutatók, túrák, szabadtéri játékok, közös éneklés – minden nap tartogatott valami újat. Esténként pedig, a már jól ismert tábortűz melege köré gyűlve, meséltünk, nevetettünk.

Az idei tábor tematikája a „Szaffi nyomában” címet viselte, amely nem csupán egy ismert mesefilmre utalt, hanem egy izgalmas, játékos felfedezőútra hívta a gyerekeket a történelmi Magyarország területén. Szaffi kalandos története és a kuruc világ romantikája remek alapot adott arra, hogy a gyerekek ne csak befogadói, hanem részesei is legyenek a mesének. A drámaórákon a szereplők bőrébe bújhattak, a kézműves foglalkozásokon saját zászlót, térképet vagy amulettet készítettek, a csapatjátékokban pedig közösen keresték a „Szaffi-kincset”, ami végül – nem meglepő módon – a barátság, a közösség és az élmények formájában került elő.

A tábor megszervezésében részt vettek önkéntesek és tanárok nemcsak Anglia különböző városaiból, hanem Magyarországról és Szlovákiából is. Ez a nemzetközi összefogás példaértékű – hiszen a diaszpóra közösségek ereje épp ebben rejlik: összeköt, áthidal, épít.

Szombat délelőtt a tábor lassan elcsendesedett. A hálózsákok visszakerültek a zsákjaikba – némi küzdelem árán –, a sátrak kiürültek, de a gyerekek tekintetében még ott csillogott az elmúlt hét összes kalandja. Volt, aki még utoljára végigszaladt a réten, más a kedvenc tanárát ölelte meg – olyan őszintén, ahogy csak a gyerekek tudnak. A nevetés és a könnyek egyszerre voltak jelen.

Mert ez a tábor több volt, mint egy hét a naptárban. Ez egy közösség lett – ahol a magyar szó nemcsak tananyag, hanem közös dallam, közös játék, közös otthon lett. Még ha ez az otthon éppen egy angliai erdő közepén is volt.