Amikor 2025 májusának első reggelén megérkeztünk Los Reartes-be, az argentin Córdoba tartomány egyik festői kis településére, már a levegőben is érződött valami izgalmas. A szél nemcsak a fenyők lombjait mozgatta meg, hanem valami belsőt is: egy érzést, amely úgy keveredik a tájba, ahogyan a nyelv és az identitás keveredik azok életébe, akik e táborba érkeztek. Idén hatodik alkalommal gyűltek össze Buenos Aires, Bariloche, Chaco, Córdoba és Uruguay különböző pontjairól magyar származású gyermekek és fiatalok, hogy négy napig együtt tanuljanak, játsszanak és életreszóló élményeket szerezzenek.

A több, mint ötven résztvevő mellé húsz fős szervezői és segítői csapat társult: tanárok, cserkészek, programvezetők, önkéntesek és konyhai segítők, akik szinte egész Argentínából érkeztek – Bariloche-től, Mendoza-n át, Buenos Aires-en és Chaco-n keresztül egészen Missionesig. Nem volt ez más, mint egy földrajzi távolságokat figyelmen kívül hagyó közös vállalás: nyelvet, hagyományt, élményt és kötődést ajándékozni azoknak, akik a magyar nyelv által, a magyarságuk által kapcsolódnak egymáshoz.

A tábor középpontjában a magyar nyelv tanulása állt – de ez a tanulás messze nem csupán a szavak és szabályok elsajátítását jelentette. Csoportokra osztva, életkor és tudásszint szerint, különböző módszertani megközelítésekben, több tanár vezetésével zajlottak az órák. Volt, ahol mesén keresztül tanulták a tárgyesetet, máshol népdalokból épült a szókincs. Az órák nemcsak hasznosak voltak, de egy-egy jól sikerült szófordulat után felhangzó nevetésekben ott bujkált a felismerés öröme is.

A „forgószínpad” programja talán az egyik legnépszerűbb elem volt. A résztvevők csapatokra osztva vettek részt néptánc-, népzene-, íjászat- és főzéstechnikai foglalkozásokon. A Buenos Aires-i Regős Zenekar muzsikája nem csupán ritmust adott a lépéseknek, hanem hátteret is a közös élményekhez. A főzések alkalmával ínycsiklandó illatok keveredtek a levegőben: lángos, rakott krumpli, fasírt, gulyás és túrós csusza – ezek nemcsak a gyomrot, de az emlékeket is táplálták. A Córdobai Magyar Kör tagjai más önkéntesek segítségével fáradhatatlan szeretettel és hihetetlen jókedvvel készítették a fogásokat, amelyekért mindenki hálás volt.

Kísérőprogramként a Buenos Aires-i magyar cserkészcsapat által vezetett játékok, éneklések, természetjárások és a tábortüzek járultak hozzá ahhoz, hogy az együttlét valóban közösséggé formálódjon. Egyik este jelmezes táncházra gyűltünk össze: a fiatalság kreativitása és derűje mindenkit magával ragadott, még azokat is, akik az első napon még visszahúzódóbbak voltak. A természet közelsége – a séták alatt elcsípett madárhang, a patak moraja – valahogy még közelebb hozta a magyar szavakat is.

A tanári csapat idén is színes volt: magyarországi és argentínai magyar hivatásos és önkéntes tanárok dolgoztak együtt, összhangban, egymást kiegészítve. A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai az órák vezetésétől kezdve a kísérőprogramok szervezéséig minden területen aktív szerepet vállaltak. Jelenlétük nemcsak szakmaiságot, de friss lendületet is hozott a táborba.

A tábor azonban nemcsak nyelvtanulásról, programokról és hagyományápolásról szólt, hanem – talán leginkább – élményekről. Volt, aki rég nem látott barátait ölelhette újra, mások új kapcsolatokat építettek. A nevetések, az esti suttogások, a közös táncok és az együtt éneklések mind-mind hozzátettek valamit ahhoz, amit hazavisznek. A visszajelzések egyértelműek: sokat tanult mindenki – nemcsak nyelvet, de egymásról, önmagáról, a közösség erejéről is. A tábor lezárásakor nem a búcsú volt a hangsúlyos, hanem a kérdés: „Ugye jövőre is jössz?”

Los Reartes (Córdoba) idén sokunk számára otthonná vált. Nem házakkal, hanem emberekkel! Közös dallamokkal, magyar szavakkal, izgalmas tánclépésekkel és a tábortűz melegével.