A 2018-as Iskolatábor egy diák szemszögéből


S. őv, vagyis István bá tanította A magyar nép történelem–földrajzát. De milyen unalmas volt! Az órán többször is elnevettem magam. Ráírok a barátom arckönyvére: figyelj, Árpi, olyan, mint neked volt „fun”, az nem lesz az idén az iskolatáborban – mondom már előre. Itt tanulni kell, barátom. Nap mint nap csak szöveg és magolás.

A kaja az elég jó, bár nem olyan, mint amit anya készít, de mindent megeszek, aztán várom a repetát, mert farkaséhes vagyok szinte mindig.

Borzasztó, mennyi a pók meg a bogár és a szúnyog…! Neked is ilyen volt? Csapkodva fekszem minden este. Olyan jót aludtam most már egy hete, el se tudom mondani. Biztos a levegő.

Aztán hadd mondjam, milyen unalmasak a napok: reggel tanulás, tanulás, tanulás, már a fülemen jön ki – várjál. Nem, talán be. Délután forgószínpad kézügyességgel, tánccal, nótázással, tábortűznél sok dalolás, poénos számok, meg Mátyás-kori jelenetek, vízi park, és… hát csak ennyi.

Ah, nem tudom, mondtam-e, és közben kajálás. A kaja nem is olyan rossz, kezdem megszokni.

Múlt este egy bácsi olvasott esti mesét. Olyan hosszúúú volt. Végig ásítottam. Talán másfél óra is volt, nem tudom, de húsz perc alatt elaludtam.

Érdekes tud lenni ez a történelem is, de nem szeretem, mert dátumokra kell emlékeznem. Különben nem is gondoltam, hogy a magyaroknak ilyen híres és dicsőséges múltjuk van, hát erre büszke lehet lenni… többször is voltunk világverő hatalom, és most is mennyire kitűnünk a nemzetek között, de annyi névre, dátumra és eseményre kell emlékeznem. Kik voltak a királyok… mikor volt Mohács? … miért hívjuk szabadságharcnak?… Ez már tényleg túl sok. Meg milyen a magyar szürkebivaly, juh és kacsa… Istenem, ennek sose lesz vége. Micsoda, most meg földrajz következik?! Megyek enni.

Te, Árpi, tegnap este Szent László királlyal álmodtam, együtt visszaállítottuk a kereszténységet az országban és kivertük a besenyőket. Aztán IV. Béla királlyal a tatárjárás után 1241-ben személyesen jártuk körbe az erdőket és falvakat, hogy összegyűjtsük és bátorítsuk az embereket, hogy elment a veszedelem. Tényleg második országalapítója volt a nemzetnek. Az éjszaka végén még Petőfivel is ott álltam a Nemzeti Múzeum lépcsőin, amint a Nemzeti dalt szavalta. Micsoda nép…! Micsoda történelem…! Micsoda földrajz…!

Figyelj csak, Árpi, nagyon jó ez az iskolatábor. Szerintem jobb, mint tavaly!

Szia, Öcsi.

Szilágyi Péter